Módszereim
KATATÍM IMAGINATÍV KÉPÉLMÉNY (KIP)
KIP terápiás módszer során saját belső képeket alkot a tudatalattink és ezek imaginatív (képzeleti) átdolgozása, ill. tudatos szintre emelése segít a fejlődésében, gyógyulásban.
Érzelmileg fontos múltbeli élményeink szimbólikus formában jelennek meg képzeletünkben, az ezekről való tudatos gondolkodás mozdítja elő a pszichés változást.
Érzelmi beállítódásunk, rosszul működő belső mintáink tudnak ezáltal változni.
A belső képek tulajdonképpen úgy jelennek meg, mintha nappali álomban lennénk, és ezek segítségével olyan lelki tartományokhoz is el tudunk jutni, ahová a szavakkal közvetlenül nehéz lenne.
A folyamat rövid relaxációval indul, ez segíti a belső képek megjelenését. A terapeuta arra kéri a klienst, hogy képzeljen el valamit (ezek meghatározott, célzott képek). Majd rákérdez az így megjelenő kép részleteire: színekre, formákra, hangokra, illatokra, környezetre, hangulatra. A terapeuta mozzanatról mozzanatra kíséri, támogatja a klienst ebben a világban. A kép leírása után beindul a képáramlás, a képen végzett képzeleti munka visszahat a jelen állapotra, a képi tartalmak saját életünkkel való tudatos összekapcsolása segíti a változást.
KOMPLEX MESETERÁPIA
A történetek, mesék az emberiség létezése óta velünk vannak. Történetekben örökítettük át a világról, az emberről és a kettő kapcsolatáról alkotott elképzeléseinket, tudásunkat a következő nemzedéknek. A mesék szájról szájra járva csiszolódtak, kristályosodtak ki, képek, szimbólumok formájába sűrítik bele mindazt, ami az emberrel megtörténhet élete során.
A mesei képek kapuk, ahol az érzelmi átélés segítségével beléphetünk saját történetünkbe, megnyílnak olyan helyek, amik tudatos részünk számára nehezen hozzáférhetők, így érzelmileg feloldhatóvá, átdolgozhatóvá válnak olyan élmények, emlékek, énünk elrejtett részei, amik „külső” életünkben elakadást okoznak.
A népmese terápiás ereje abban rejlik, hogy a mesehallgatása során az egész testünkkel, érzelmeinkkel, képzeletünkkel, saját történetünk lenyomatival együtt vagyunk jelen. Egyszerre segít megnevezni a képek segítségével a megnevezhetetlent, és a mese történetének rendje cselekvési mintákat mutat, ösztönöz az aktivitásra, változásra.
AUTIZMUS SPECIFIKUS TERÁPIA
Az autizmus specifikus fejlesztések, terápiák fontos alappillére: az idegrendszer sajátosságának ismerete, és ehhez alkalmazkodva a biztonság megteremtése, hogy létrejöhessen a segítői kapcsolat. Fontos eszköz a vizuális támogatás, kognitív-viselkedésterápiás megközelítés, strukturáltság, a kommunikáció adaptálása.
Terápiás munkám során arra törekszem, hogy az autizmussal kapcsolatos tudásomat, autizmus specifikus eszközöket ötvözzem egyéb terápiás technikákkal. Így létrejött egy olyan keret, amiben helyet kapnak önismereti témák, stresszkezelő technikák tanulása, érzelmek felismerése és azokkal való bánásmód elsajátítása, hatékony kommunikáció megismerése. Ezáltal csökken a szorongás, javul a stressztűrő, stresszkezelő képesség, javulhatnak a társas kapcsolatok, fokozódik az önállóság.
Elsősorban olyan kamaszokkal, felnőttekkel dolgozom, akikben a saját elhatározás megérett arra, hogy önmagukkal, saját nehézségeikkel szembe nézzenek, erőforrásaikat felfedezzék.
COACHING
Probléma és célorientált segítői folyamat. A jelenre, és jövőbeli tervekre fókuszál, a hatékonyságot tartja szem előtt. A kliens saját erőforrásait segít feltárni, hadrendbe állítani egy adott cél érdekében, legyen ez személyes, vagy üzleti cél.
Valami hiányzik. Rájössz, hogy egy rég elfeledett könyvre lenne szükséged, de valahol, valamikor elhagytad. Ahogy keresed, hogy hol lehet, egyszer csak ott állsz egy sötét szoba előtt. Tudod, hogy be kellene menned.
– Mi a célod? Mit szeretnél? – kérdezi a coach, aki ott áll mögötted.
– Bent van valami, amire szükségem van. De sötét van, nem tudok bemenni.
– Mi kellene ahhoz, hogy be merj menni? Mire lenne szükséged?
– Fény kellene.
– És mid van? Tudtál már korábban fényt csinálni valahogy?
– Igen, valahol a táskámban van egy zseblámpa. Megkeresem.
– Na így most milyen?
– Oh, ott egy kapcsoló, felkapcsolom a lámpát…. Csak egy sarkot világít meg. De látom, ott a könyv, amit keresek! Jó messze van.
– Szeretnél oda eljutni?
– Igen. De hogy?
– Mondtad, hogy van egy zseblámpád is.
– Tényleg! Így meg tudom világítani az utat, hogy oda jussak!
– És mit látsz?
– Akadályokat.
– Mi az első?
– Egy nagy asztal, de olyan homályos az alakja.
– Az asztalok sokfélék. Vannak kicsik, nagyok, szélesek, magasak, alacsonyak, kerekek. Van, ami üvegből van, van, ami fából. Ez itt milyen?
– Így már látom! Ez egy nagy, masszív, széles, fából készült asztal.
– Masszív asztal. Vajon elbírja a súlyodat?
– Azt hiszem igen. Tényleg, átmászom rajta. De akár alatta is átbújhatok, most látom, hogy nincs alatta semmi.
– És most milyen onnan az asztal túloldaláról? Látod a könyvet? Mi a következő lépés? – kérdi a coach az ajtóból.
És te elsorolod, hogy mit látsz. Vannak még homályos akadályok, de ahogy ő kérdezget, és te válaszolsz, egyre világosabbá válik, hogy mi minden van előtted. De még mindig úgy érzed ezzel a hatalmas bútor és doboz tömeggel nem tudsz mit kezdeni. Olyan soknak tűnik, hogy oda juss a könyvhöz…. A coach kérdezget tovább. Ahogy kérdez, rájössz, hogy van, amit ki tudsz kerülni vagy átléped. Aztán a következő doboz halmot arrébb pakolod. Érdekes, így valahogy már nem is annyira lehetetlen! És már ott állsz a könyv előtt. Sikerült.